Németh Krisztián: Szerintem piros volt, de igazából nem számít

Régóta vártam arra a pillanatra, ami a németek elleni meccs 60. percében jött el. Ott álltam az oldalvonal mellett, láttam, ahogy jön felém Torghelle Sanyi, aztán minden automatikusan történt. Egyik pillanatról a másikra, válogatott lettem. Ez minden futballista életében hatalmas dolog, és akkor is örökre emlékezetes marad ez a meccs, ha nem is volt sikeres. Gyerekkorom óta minden korosztályos csapatban ott voltam, és az volt a célom, hogy a felnőtt válogatotthoz is odaérjek. Azt gondolom, éppen időben történt a dolog, azaz korábban lehet, hogy nem lett volna reális. Most késznek érzem magam arra, hogy ezen a szinten is megálljam a helyem, és egyelőre csereként, később jó pár meccs után esetleg majd kezdőként is. Különösen boldog vagyok, és örömmel tölt el, hogy a debütálás itthon történt, így ott lehetett a lelátón a nagypapám, akinek ez volt az álma. Gyerekkoromban ő tett meg mindent azért, hogy futballista legyek, ő hordott edzésre, neki volt a mindene a futball, és annyira örülök, hogy egészsége engedte és tegnap este ott lehetett a nagymamámmal, és édesanyámmal együtt a lelátón. Ahogy ismerem őket, szerintem pityeregtek is egy kicsit, amikor beálltam, aztán meg biztosan teljesen kivoltak, amikor szinte az első labdaérintésnél a földre kerültem. Hát, mit mondjak én is megijedtem, mert nagyon erős fájdalmat éreztem, de tudtam, hogy nem maradhatok lent, fel kell álljak. Örültem, hogy tudtam folytatni a játékot. Csak a meccs után vettem észre, hogy két bordám között ott éktelenkedik Friedrich két stoplijának a nyoma. Azóta visszanéztem televízión is, és nem mondhatom, hogy finoman bánt velem. Jobb helyen ez egyből piros lap, de a meccs szempontjából ennek nem volt különösebb jelentősége. Sajnos komoly különbség volt ezen a napon a két csapat között, és ezt a németek a második félidőben könyörtelenül ki is használták. Az elsőben Király Gabi eszméletlen teljesítményt nyújtott, én csak hüledeztem a kispadon. Tudom milyen érzés csatárként szemben állni egy olyan kapussal, aki mindent megfog. Egy idő után már nem hiszed el, hogy lehet neki gólt rúgni. Azt hiszem, volt a meccsnek olyan periódusa, amikor a németek is így gondolhatták, de aztán egyre több lehetőségük akadt, és törvényszerű volt, hogy betalálnak. Kesergésre nincs idő, és azt hiszem, értelme sem lenne, inkább a holland meccsre igyekszünk koncentrálni, ami szerintem még nehezebb lesz talán. Ennek ellenére nagyon várom, és remélem, hogy akkor is lesz lehetőségem pályára lépni.

Németh Krisztián bejegyzései csak a forrás feltüntetésével és az oldalra mutató aktív hivatkozással (www.pepsifoci.hu) vehetőek át!