Németh Krisztián: Balotelli besértődött, a lábam reccsent, Győr végre nem bénított

Hihetetlen dolgok történnek velem mostanában tényleg. Egyiptomban a vb-n három hét alatt jártam meg többször is a mennyet és a poklot, most pár óra alatt. Tegnap Telkiből Győrbe tartva az autóbuszon biztosan éreztem, hogy jól megy majd a játék, és gólt is rúgok majd. Pedig Győrben valahogy soha nem volt szerencsém eddig, talán épp azért, mert a szülővárosomban annyira szerettem volna mindig bizonyítani. Most előre éreztem, hogy ez sem fog bénítani. Aztán ahogy elkezdődött a meccs, csupa jó dolog történt. Elkaptuk a fonalat, jól játszott a csapat, mi támadtunk, éreztem, hogy jön majd a gól. Előtte még volt egy szóváltásom Balotellivel, akinél szóvá tettem, hogy lekönyökölte Szabó Janit. Megsértődött, úgy tűnt, hogy neki ilyenért nem lehet szólni. Szerencsére kicsit később már nem ez volt a téma, mert jött Simi zseniális passza, amit pár lépés után el tudtam rúgni a kapus mellett. Nagyon szép támadás volt, és óriási volt utána a közönség reakciója. Legszívesebben kiszaladtam volna a lelátóra az emberek közé, olyan jó volt látni, hogy mindenki milyen boldog. Pár perc múlva meg már a hordágyon feküdtem, és tapogattam a lábamat, és kérdezgettem a mentősöket, hogy mekkora lehet a baj. Sajnos egy fejpárbajnál rosszul érkeztem a talajra és aláfordult a bokám. Hatalmas reccsenést éreztem, és azonnal zsibbadni kezdett a jobb lábam. Nagyon megijedtem, és bár a mentősök nyugtattak, mégis csak a röntgen után nyugodtam meg, amikor kiderült, hogy törés biztosan nincsen. A kórházban már ott volt velem a barátnőm, a nővérem, a menedzserem, és a Nemzeti Sport újságírója, Somogyi Zsolt is, meg persze a gyúrónk. Mindannyian megkönnyebbültünk, amikor kiderült, hogy a legrosszabbtól nem kell tartani. Az orvosok nagyon rendesek voltak, és soron kívül elláttak, így még a meccs végére vissza is értünk. Koman Voli gólját már a kispadról láttam. Az orvosok szerint legfeljebb szalagsérülésről van szó, de lehet, azt is megúszom egy könnyebbik fajtából valóval. A meccs után találkoztam azzal a sráccal, aki a vaterán rendezett árverésen megvette az egyiptomi vb-n az olaszok ellen viselt cipőmet. Megköszöntem neki a segítőkészségét, és átadtam a dedikált cipőket, aztán elindultunk haza édesanyámhoz. Nem volt rossz úgy hazatérni a lakásunkba, hogy egyben volt a lábam, és tudtam, hogy végre abban a városban is képes voltam fontos gólt lőni, ahol azt a legtöbben, és a legjobban várták tőlem. Nagyon jó érzés, hogy az olaszokat egy hónapon belül kétszer legyőztük. A vb után sokan azt mondták, hogy az U20 és a felnőtt között nagy a különbség. Most elkezdtük megmutatni, hogy a különbséget azért talán le lehet dolgozni…

Németh Krisztián bejegyzései csak a forrás feltüntetésével és az oldalra mutató aktív hivatkozással (www.pepsifoci.hu) vehetőek át!