Németh Krisztián blogja

Azt mondom, hogy kezdetnek nem volt rossz a dolog, többnyire sikerültek a megoldásaim, és adtam egy gólpassznak beillő átadást, de sajnos Scocco elhibázta a ziccert. Egy másik alkalommal én álltam a kapussal szemben, de sajnos a társam passz helyett a lövést választotta, így nem volt esélyem a gólszerzésre.

"Egervári Sándorral is egyeztettem, meg persze az edzőnkkel, Dusan Bajeviccsel. Végül az a döntés született, hogy nem utazom haza, mivel november óta nem léptem pályára, és igazából csak pár napja kezdtem el az edzéseket teljes intenzitással, így bármennyire is fáj, nem tudnék most segíteni a csapatnak."

"Tegnap csináltak egy újabb alapos vizsgálatot, felmerült annak a lehetősége is, hogy az egyik csont terheléses törést szenvedett, de eddig ez nem bizonyosodott be. Mindenesetre most abban maradtunk, hogy erőltetem a dolgot, és reméljük, hogy majd múlik ez a fájdalom is."

Szombaton érkeztem meg, vasárnap egy alapos vizsgálat következett, majd hétfőn a bokámat korábban már operáló specialista is megvizsgált Manchesterben. Nagy kő esett le a szívemről, amikor közölte, hogy operációra nincs szükség. Úgy néz ki, hogy konzervatív kezelésekkel, esetleg injekció-kúrával rendbe hozható a dolog.

Szerencsére kicsit később már nem ez volt a téma, mert jött Simi zseniális passza, amit pár lépés után el tudtam rúgni a kapus mellett. Nagyon szép támadás volt, és óriási volt utána a közönség reakciója. Legszívesebben kiszaladtam volna a lelátóra az emberek közé, olyan jó volt látni, hogy mindenki milyen boldog. Pár perc múlva meg már a hordágyon feküdtem, és tapogattam a lábamat, és kérdezgettem a mentősöket, hogy mekkora lehet a baj.

A játék nem megy rosszul, de érzem, hogy valami pici azért hiányzik. Remélem, már nem sokáig. Zsinórban játsszuk a meccseket, aztán meg jön otthon az olaszok elleni U21-es meccs, szóval van program bőven, de jó lenne már nyerni is. Az utolsó győztes meccsem az olaszok elleni vb-negyeddöntő volt, azóta ez nem jött össze nekem. Jó, a vb-bronzmeccset azért odaszámíthatjuk, mert az 11-esekkel megvolt.

"Az Everton ellen ott ültem a kispadon, a Benfica elleni találkozót a vb miatt kihagytam, remélem, hogy csütörtökön, a BATE Boriszov ellen debütálhatok. Biztos vagyok benne, hogy nehéz dolgunk lesz, hiszen az évnek ebben a részében minden csapat szenved errefelé a nagy hidegben. Remélem, hogy tudunk megfelelően alkalmazkodni a talajhoz és az időhöz."

"Fantasztikus dolgokat éltünk át együtt ebben a három hétben, s most mindenkiből kijött a feszültség. Goszi például a vállamon zokogott, amit soha nem hittem volna. Abban a pillanatban értettem meg, hogy ő is ugyanolyan lelkis gyerek, mint én vagyok. Aztán nem gondolkoztunk, csak történtek velünk a dolgok."

Most is akkor kezdett el nagyon menni, amikor a hosszabbításban már csak röhögtem. Bekaptuk a gólt a rendes játékidő végén és mindenki azt hitte végünk, innen már nem állunk fel. Nevettem a helyzeten, és úgy voltam vele, ne foglalkozzunk semmivel, röhögjünk, érezzük jól magunkat, élvezzük a focit. A nézők elkezdtek az olaszoknak szurkolni, ami még jobban feldobott. Utána meg őrület volt minden, de az egész meccs az volt.

Szerintem ez a csapat letett már annyit az asztalra az elmúlt pár évben, hogy egy nagyon rossz meccs után nem kellett volna feltétlenül „kivégezni”. Nem éltük meg jól, s főleg azért volt rossz olvasni ezeket a dolgokat, mert ez nem egy lelketlen társaság. Itt mindenkinek nagyon égett a képéről a bőr a Honduras meccs után, emésztettük mi magunkat épp eléggé, és le is nyomtuk magunkat lelkileg, nem kellett ehhez feltétlenül segítség kintről. Mindegy, túl vagyunk a dolgon, és okosabbak lettünk, tanultunk megint valamit. Legközelebb már nem lepődünk meg.