Németh Krisztián blogja

"Nagyon komoly klubhoz kerültem, ahol a múlt is kötelez, hiszen itt eddig minden szembejövő ember első szava az volt felém, hogy „Lajosz”. Nagyon kemény, hogy Détári Lajosra mindenki emlékszik, és boldogan mesélik, hogy mekkora szenzáció volt a leigazolása, és milyen gólokat rúgott. Komoly büszkeség, és nagyon jó érzés, hogy egy magyar futballista ilyen érzelmeket kelt évek múltán is a szurkolókban."

"Tíz perccel a vége előtt, amikor a 16-os vonalánál sikerült Goszi elé pöccintenem a labdát indultam azonnal a kapu felé, mert tudtam, jön a kényszerítő. Szerencsére a kapus nem mozdult időben, így nálam volt a döntés lehetősége és az emelést választottam, utána pedig már könnyű dolgom volt."

Ennek ellenére a labdás edzések kezdetével egyre jobban élvezem a dolgot, tegnap például kifejezetten jól ment, gólokat is rúgtam. Az egyiket éppen Gulának, aki most Reina távolléte és a brazil Diego kései csatlakozása miatt szinte elsőszámú kapus.

Csak a meccs után vettem észre, hogy két bordám között ott éktelenkedik Friedrich két stoplijának a nyoma. Azóta visszanéztem televízión is, és nem mondhatom, hogy finoman bánt velem. Jobb helyen ez egyből piros lap, de a meccs szempontjából ennek nem volt különösebb jelentősége.

"A meccs után aztán ért egy komoly hidegzuhany, mert kiderült, hogy a drukkerek köveket is dobáltak a parkolóban, és egy méretes sziklaszerűség az autóm csomagtartóján landolt. Nem volt szép látvány, de egy csapattársam sem járt jobban, neki a szélvédője tört be. Alaposan elrontotta a győzelem és a gólpasszok felett érzett örömömet a dolog, mert nem erre számítottam. Nem jó ilyen látvánnyal szembesülni egy ilyen meccs után."

Nem tudom, hogy hol futballozom majd a következő szezontól? Liverpoolban, itt Athénben, esetleg Olaszországban, netán Spanyolországban? Sok verzió lehetséges, de én azt mondom, erre ráérünk, most sokkal fontosabb a találgatásoknál az, hogy a görög bajnokság rájátszásában jól teljesítsek. Hétvégén jön az alapszakasz utolsó fordulója, aztán indul a pörgés a rájátszásban csupa nagy meccsel.

Nekünk, csatároknak lételemünk a gól, és ha sokáig nem rúgsz gólt, akkor hajlamos vagy elhinni, hogy már nem is tudsz. Esetemben most ugye sérülés gátolt meg abban, hogy betaláljak, de akkor is hónapok óta nem éreztem gólörömöt, mert az edzés azért más. Szóval várok már nagyon a gólra.

Azt mondom, hogy kezdetnek nem volt rossz a dolog, többnyire sikerültek a megoldásaim, és adtam egy gólpassznak beillő átadást, de sajnos Scocco elhibázta a ziccert. Egy másik alkalommal én álltam a kapussal szemben, de sajnos a társam passz helyett a lövést választotta, így nem volt esélyem a gólszerzésre.

"Egervári Sándorral is egyeztettem, meg persze az edzőnkkel, Dusan Bajeviccsel. Végül az a döntés született, hogy nem utazom haza, mivel november óta nem léptem pályára, és igazából csak pár napja kezdtem el az edzéseket teljes intenzitással, így bármennyire is fáj, nem tudnék most segíteni a csapatnak."

"Tegnap csináltak egy újabb alapos vizsgálatot, felmerült annak a lehetősége is, hogy az egyik csont terheléses törést szenvedett, de eddig ez nem bizonyosodott be. Mindenesetre most abban maradtunk, hogy erőltetem a dolgot, és reméljük, hogy majd múlik ez a fájdalom is."