Németh Krisztián blogja

"Tegnap csináltak egy újabb alapos vizsgálatot, felmerült annak a lehetősége is, hogy az egyik csont terheléses törést szenvedett, de eddig ez nem bizonyosodott be. Mindenesetre most abban maradtunk, hogy erőltetem a dolgot, és reméljük, hogy majd múlik ez a fájdalom is."

Szombaton érkeztem meg, vasárnap egy alapos vizsgálat következett, majd hétfőn a bokámat korábban már operáló specialista is megvizsgált Manchesterben. Nagy kő esett le a szívemről, amikor közölte, hogy operációra nincs szükség. Úgy néz ki, hogy konzervatív kezelésekkel, esetleg injekció-kúrával rendbe hozható a dolog.

Szerencsére kicsit később már nem ez volt a téma, mert jött Simi zseniális passza, amit pár lépés után el tudtam rúgni a kapus mellett. Nagyon szép támadás volt, és óriási volt utána a közönség reakciója. Legszívesebben kiszaladtam volna a lelátóra az emberek közé, olyan jó volt látni, hogy mindenki milyen boldog. Pár perc múlva meg már a hordágyon feküdtem, és tapogattam a lábamat, és kérdezgettem a mentősöket, hogy mekkora lehet a baj.

A játék nem megy rosszul, de érzem, hogy valami pici azért hiányzik. Remélem, már nem sokáig. Zsinórban játsszuk a meccseket, aztán meg jön otthon az olaszok elleni U21-es meccs, szóval van program bőven, de jó lenne már nyerni is. Az utolsó győztes meccsem az olaszok elleni vb-negyeddöntő volt, azóta ez nem jött össze nekem. Jó, a vb-bronzmeccset azért odaszámíthatjuk, mert az 11-esekkel megvolt.

"Az Everton ellen ott ültem a kispadon, a Benfica elleni találkozót a vb miatt kihagytam, remélem, hogy csütörtökön, a BATE Boriszov ellen debütálhatok. Biztos vagyok benne, hogy nehéz dolgunk lesz, hiszen az évnek ebben a részében minden csapat szenved errefelé a nagy hidegben. Remélem, hogy tudunk megfelelően alkalmazkodni a talajhoz és az időhöz."

"Fantasztikus dolgokat éltünk át együtt ebben a három hétben, s most mindenkiből kijött a feszültség. Goszi például a vállamon zokogott, amit soha nem hittem volna. Abban a pillanatban értettem meg, hogy ő is ugyanolyan lelkis gyerek, mint én vagyok. Aztán nem gondolkoztunk, csak történtek velünk a dolgok."

Most is akkor kezdett el nagyon menni, amikor a hosszabbításban már csak röhögtem. Bekaptuk a gólt a rendes játékidő végén és mindenki azt hitte végünk, innen már nem állunk fel. Nevettem a helyzeten, és úgy voltam vele, ne foglalkozzunk semmivel, röhögjünk, érezzük jól magunkat, élvezzük a focit. A nézők elkezdtek az olaszoknak szurkolni, ami még jobban feldobott. Utána meg őrület volt minden, de az egész meccs az volt.

Szerintem ez a csapat letett már annyit az asztalra az elmúlt pár évben, hogy egy nagyon rossz meccs után nem kellett volna feltétlenül „kivégezni”. Nem éltük meg jól, s főleg azért volt rossz olvasni ezeket a dolgokat, mert ez nem egy lelketlen társaság. Itt mindenkinek nagyon égett a képéről a bőr a Honduras meccs után, emésztettük mi magunkat épp eléggé, és le is nyomtuk magunkat lelkileg, nem kellett ehhez feltétlenül segítség kintről. Mindegy, túl vagyunk a dolgon, és okosabbak lettünk, tanultunk megint valamit. Legközelebb már nem lepődünk meg.

Borzasztó volt átélni az egészet belülről is, de gondolom kívülről még sokkal nagyobb gáz volt. A legrosszabb az, hogy nincs magyarázat. Legalábbis, nekem semmi épkézláb dolog nem jut eszembe. Egyszerűen nem tudtunk 5 méteres passzokat megoldani, szóval nagyon nem ment, és ráadásul úgy jött össze, hogy szinte az egész csapatra igaz volt az, hogy képességeink alatt játszottunk nagyon sokkal.

"Brutális volt, amit a szurkolók már a meccs előtt műveltek. Szerencsére nem vagyok az a típus, akit megijeszt az ilyesmi, inkább feldobott voltam. Hatalmas meccset játszottuk, borzasztó bíráskodás mellett. Nem tudom, hogy a játékvezetőnek, hogy lehetett ennyire rossz napja, de folyamatosan minket sújtott."