Gera Zoltán blogja

"Értesültem arról, hogy a válogatott legutóbbi sajtótájékoztatóján szóba került az esetleges újbóli válogatottságom. Kicsit meglepett a dolog, mert azt gondoltam, hogy ez nincs benne a levegőben. A kapitány ismeri a tavalyi döntésem hátterét. Ő is pontosan tudja, és én is, hogy miért döntöttem akkor úgy, hogy egy ideig nem szeretnék szerepelni a válogatottban. Az akkori döntésemhez tartom magam, és egyáltalán nem tartanám jó ötletnek azt, ha most a sajtóban, nyilvánosan kezdődne bármiféle üzengetés, vagy vita erről a dologról."

Azt gondolom, hogy ez nagy siker a csapatunk számára, és már jól érezhető, hogy sokkal komolyabban vesszük a kupát, hiszen úgy álltunk fel, mint a bajnokikon szoktunk, míg ősszel azért erősen tartalékos brigáddal játszottunk mindig. A következő fordulóban a Juventus-szal játszunk, ami nem tűnik kis falatnak, de miért adnánk fel előre? Papíron a Sahtar is erősebbnek számított...

Furcsa azért, ahogy a média kezeli a futballt. Néha csak mosolygok. Most éppen azon, hogy gólpasszt adtam a hétvégén. Jó, tényleg én értem Duff előtt a labdába utoljára, de azért ezt nem nevezném gólpassznak! Mennyi közöm volt a gólhoz, de most tényleg? Tudom, hogy a hokiban még az egyel korábban beleérő embert is a gólhoz sorolják, de számomra azért ez nem volt egy igazán értékelhető dolog, nem veszem úgy, hogy valóban hozzátettem a gólhoz.

"Személy szerint én is elégedetlen vagyok, mert ezúttal nem ment úgy a játék, mint a korábbi fordulókban. Ennek oka lehetett az is, hogy ezúttal ismét a szélen kaptam helyet, ráadásul nem is a jobb oldalon, hanem ugyanúgy a balon, ahogy a tavalyi bajnokságban. Most nem igazán ment a játék, nem éreztem olyan jól magam a pályán, mint a csatár mögötti pozícióban."

"Kivonuláskor a játékoskijáróban Kuszczak - aki régi haverom a West Bromból - oda is szólt: Mit készülődsz? Tesztelni akarsz ma? Mondtam neki: Nyugi Öcsi, tesztelni is foglak, úgyhogy szedd össze magad! Jót nevetett, aztán volt is egy lehetőségem, amit kapásból elrúgtam, de Kuszczak nagyot védett."

"Új fejlemény, hogy talán új posztot talált nekem Hodgson mester. Az Európa Liga meccsen kényszerből - sérülések miatt - a csatár mögötti pozíciót bízta rám az edzőm, és meglehetősen élveztem a dolgot. Amióta Angliában futballozom nem igazán játszottam még középen, legfeljebb mérkőzés közben küldtek át arra a posztra, de akkor is csak percekre. Egy csatárral játszottunk, és én voltam a támadó mögött."

"Egyébként sem volt valami sima azért a hazatérés, mert a felszállás után olyan viharba kerültünk, hogy úgy remegett a gép, mint a kocsonya. Nagyon gyorsan elhalkult mindenki, és csak néztünk, hogy most mi lesz. Aztán megúsztuk a dolgot, és a leszállás már sima volt."

"Amikor megvonták tőlem a kapitányi karszalagot, és cserepadra szorultam, zokszó nélkül vettem tudomásul a döntést, és még inkább igyekeztem bizonyítani. Később a kapitány és a stáb is jelezték, hogy számukra imponáló volt, hogy milyen jól dolgoztam fel a mellőzésemet, és milyen profin kezeltem a dolgot. De ez a múlt, most egészen másról van szó."

Nem felejtettem el szaltózni, és bízom benne, hogy rövidesen újra bemutathatok egy tíz pontos gyakorlatot. Most a válogatottban is lehet, hogy nyílik erre lehetőség. Szerencsére jó a hangulat, mindenki megérkezett, jók a pályák is az edzésekhez, szóval nincs ok panaszra. A legutóbbi selejtezőkhöz képest most sokkal kisebb a teher a csapaton, ezeken a meccseken csak nyerhetünk, így jó lenne szépen focizva, valami jó eredményt elérni.

Éppen lenyeltem az utolsó falatot, már szóltak is, hogy vetkőzzek és beállok. Arra maradt időm, hogy letöröljem a csokit a szám széléről, és már pályán is voltam. Máskor nem olyan könnyű beszállni a padról egy Premier League meccsen, mert nehezen veszi fel az ember a ritmust, de most nem volt gondom, mert szerencsére a meccs előtti bemelegítést végigcsináltam becsületesen, és „be voltam járatva”.