Gera Zoltán blogja

"Egy beadásnál megelőztem a védőt, és kapura fejeltem, ő meg labda helyett a fejemet akarta elrúgni, és szájon, meg orrba rúgott. A gólöröm így el is maradt, helyette a földön fetrengtem. Szerencsére megúsztam azzal, hogy feldagadt a szám, és az orromnak nem lett baja, azaz törés nincs. Így utólag azt mondom megérte a gólért kockáztatni, de nem voltam messze tőle, hogy otthagyjam pár fogamat."

„Egy jól érkező labdát megpróbáltam ollózva a kapuba juttatni, annak ellenére, hogy nagyon magasan pattant, de sikerült felmennem odáig. Jól is rúgtam meg, de egy védő pont rossz helyen állt, és kifejelte. ha nem ér bele, akkor Jaskalainen talán nem érte volna el, bár elindult rá.”

"Szervezettek és egységesek voltunk. Nehéz pillanataink ugyan adódtak, de nem nagyon van a világon olyan válogatott, amelyik ezt ne mondhatná el magáról egy Wembleyben játszott meccs után. Nyilván sok csiszolnivaló is van még a játékunkon, de ezután a meccs után azért előrébb járunk."

Klubtársammal, Zamorával megbeszéltük, hogy egymással cserélünk majd mezt. Ehhez persze az kell, hogy mindketten ott legyünk a pályán. Számomra visszatérés lehet ez a meccs, neki meg debütálás. Ezért szombaton, amikor elbúcsúztunk egymástól felhívtam a figyelmét, hogy szerdán nehogy nekem passzoljon, még akkor se, ha meccs közben megszokásból kérem a labdát.

Alaposan melegítettem, hogy mire pályára kerülök, ne zavarjon már a sérülésem. Szerencsére be is jött ez a taktika, mert apró fájdalmaktól eltekintve élveztem kezdettől a játékot. Később meg nagyon, de ez nem csoda, hiszen minden megoldásom bejött, és alig tíz perc alatt mesterhármast sikerült elérnem.

"Egervári rendkívül nyílt és őszinte volt a beszélgetés során, nagyon határozott véleménye van a válogatottban szükséges munkáról, ezeket el is mondta ma nekem. Talán annyit elmondhatok, hogy sokkal kevesebbet beszéltünk a múltról, mint a jövőről, azaz az elmúlt hónapok történéseit csak pár szóban érintettük, a következő hónapokról és évekről viszont hosszasan beszélgettünk. Azt kell hogy mondjam, hogy számomra rendkívül nagy öröm, hogy az elmúlt időszak történéseit követően lesz még lehetőségem pályára lépni a magyar válogatottban, hiszen semmiképpen sem szerettem volna nemzeti csapatban való szereplésemet úgy zárni, ahogy az Koppenhágában történt."

"Tegnap este a Malmö ellen játszottunk, és egy olyan csodálatos új stadionban volt a meccs, amit nem csak otthon Magyarországon irigyelnénk meg, de sok angol csapat is elfogadná. 0-0 lett a végeredmény, és nagyjából 60 percet játszottam, mégis azt mondom, jobbnak érzem ezt a meccset, mint a legutóbbit, amikor 2-2 lett a Halmstad ellen, és mindkét gólt én szereztem. Biztos furcsa ezt olvasni tőlem, de tényleg így gondolom."

"...csütörtökön szabadnapot kapunk, így abban maradtunk Egervári Sándorral, hogy az lehet talán az első olyan nap, amikor találkozhatnánk. Kíváncsi vagyok az elképzeléseire, kíváncsi vagyok, hogy milyen változásokat tervez a válogatott körül, és azt mondta ő is szeretné tudni, hogy miként láttam az elmúlt időszakot, hogyan gondolkozom a jövőről."

"Pihenni pedig ráérek mostantól, hiszen vége az edzéseknek, és jövő héten már otthon leszek Budapesten. Köszönöm mindenkinek, aki szorított értem, nagyon jó volt érezni azt a szeretet, ami a meccs előtt, alatt és után felém irányult. Életem egyik legnagyobb élménye volt ez a kupadöntő, még így is, hogy végül a vesztes oldalon álltam."

Mindegy, már ők is csak tévén nézhetik a döntőt, amit eddig én néztem gyerekkorom óta mindig csak televízión keresztül. Még nézőként sem voltam soha ilyen nagy meccsen, azt pedig nem igazán gondoltam, hogy valaha játékosként eljutok. Megilletődni viszont nem fogok, mert az a típus vagyok, aki élvezi a közönséget, és a tétet.